Bejegyzések

Kép
Az elmúlt hétvégén volt az idei első zalai kiruccanásunk. Imádom azt a helyet! Gyerekmentes hétvégénk volt, úgyhogy kettesben voltunk Krisztával. Újkeletű nyavalyám miatt nem mentünk naponta átlag 15 km-t, ahogy szoktuk. Csak szép lassan haladtunk. Gyógyszernek és kíméletnek hála jobban vagyok, mint múlt héten, úgyhogy ezen a héten már dolgozok, de sajnos nem vagyok egészséges egyáltalán. A zalai levegő és az ottani táj viszont nagyon sokat segített a lelkiállapotomon. :) Megint olyan helyen jártunk, ahol eddig még soha, csak kiszálltunk az autóból egy falu szélén, és nekivágtunk a legelőknek. Ez volt szombaton. Vasárnap pedig egy erdőbe mentünk, szintén a turistáknak kijelölt utakat elkerülve csak úgy mentünk, mendegéltünk. :) Hallgattuk a madárcsicsergést és a zümmögő kis lényeket. Első nap történt, hogy az egyik mezőn előttünk párszáz méterrel egyszercsak átvágtázott egy egész őzcsorda! Még soha nem láttunk ennyi őzet együtt ezelőtt. Nagy élmény volt! :) A telefonom első napra 5.21
Antibiotikumot szedek és betegszabin vagyok holnaptól legalább péntekig. Sajnos nem egy egyszerű betegség miatt. Legjobb esetben gyógyszerek segíteni fognak, legrosszabb esetben csak műtét. Ezt le kellett most írnom, mert ez van, de részletezni nincs kedvem, mert szerintem a betegség unalmas téma. Ha muszáj lesz, mert túlzottan átveszi az irányítást az életem felett, akkor írni fogok róla többet. Kb. egy évtizede szedtem utoljára antibiotikumot és betegszabi se kellett a két évvel ezelőtti műtétem óta, azelőtt meg utoljára kb. 9 éve kellett pár nap. Dühös vagyok, mert gyűlölöm, ha fájdalom akadályoz meg akár munkában, akár szórakozásban, de próbálom megnyugtatni magam a következő gondolatokkal: Még 100 éve is, mielőtt az antibiotikumok használata elterjedt, az emberek várható élettartama 40-50 év volt. Jövő héten leszek 45 éves. Nem véletlenül élünk már évtizedekkel tovább. Igyekszem megbékélni a sorsommal, örülni a gyógyszerek létezésének, és éldegélni, amíg tehetem.
Kép
Az előző 10 napom remekül telt, mivel nem kellett dolgoznom. :D Aztán ma már vissza kellett térnem a munka világába, de nincs mit tenni... A szabim azon részében, amíg Jojó még suliban volt, elkezdtem két kreatív projektet - amikről majd akkor számolok be részletesebben, ha valaha megvalósulnak - meg Rikiztem, amíg Kriszta edzeni ment vagy vásárolni. Aztán csütörtök estére jó sokan lettünk, mert Dodó már velünk volt és Riki még itthon volt. :) Péntek reggel jöttek apukái Rikiért és ő csak ma bölcsi után tért haza hozzánk. A nagyok meg most a Balcsinál folytatják a tavaszi szünetet, de jó is nekik! :) Képek:
Idei első hosszabb szabim kezdődik ma, legközelebb április 2-án dolgozok, húsvét után. Reggel van még, és amíg a zabkásámat kanalazom, írom ezt. Jojó suliban van, Kriszta elment meglátogatni azt a babát, akiről itt is írtam . Most nem egészen 4 hónapos. Riki pedig bölcsiben van. Ma először elkísértem oda Krisztát, amikor leadta, hogy én is tudjam, hol vannak Riki cuccai és mit kell csinálni, ha én viszem be egyszer. A bölcsinek két bejárata van, külön két-két csoporthoz lehet eljutni a bejáratokon keresztül. Amikor Jojó odajárt, nem azon a bejáraton kellett bemennünk, ahol Rikinek, viszont pont ugyanezen a bejáraton kellett bemenni Dodóval, amikor beszoktattam ebbe a bölcsibe. Őt is nekem kellett beszoktatnom Jojó után fél évvel, mert Dodó annyira ordított az anyja után, ha a közelében volt, de nem vele foglalkozott, hogy amiatt feleslegesen hosszúra nyúlt volna a beszoktatása. Dodó velem szépen be is szokott a bölcsibe, aztán rögtön utána elköltöztek innen Noéval és végül nem ide jár
Kép
Mai témám a Rubik-kocka . Idén januárban Riki apái vettek Rikinek egy Rubik-kockát, így került egy a lakásunkba. Azelőtt már nagyon régen nem forgattam Rubik-kockát a kezemben, valahogy el is felejtettem, hogy létezik. Pedig a régi blogomból tudom, hogy 2006 januárjában az volt a tervem, hogy abban az évben megtanulom kirakni. Hát, jobb későn, mint soha alapon, megtanultam tizennyolc évvel később. :) Egyébként szerintem 2024 ideális a kocka megtanulására, mivel idén pont 50 éves ez a zseniális játék! Vagyis Rubik Ernő bácsi, aki most már bácsi, 80 éves lesz idén, csak 30 éves volt, amikor feltalálta! Mivel azt sem tudtam, hogy egy átlagember nem képes magától kitalálni a kocka megfejtését, néhány napig próbálkoztam vele, mármint nem egész nap, csak amikor ráértem. Aztán megnéztem neten, hogy én vagyok a hülye, vagy ez tényleg ilyen nehéz, és azt találtam, hogy az emberek csak nagyon kis százaléka jön rá magától a megfejtésre (=kitartó zsenik). Megkérdeztem Apát, aki matematikus, hogy